Bakonyság történelmi áttekintése
Bakonyság község a Bakony hegység északi lankáin megbúvó, csendes zsáktelepülés. Az oklevelek 1449-ben említik először a helységet Kyssagh néven. A „-ság” képző egykor kiemelkedést, dombot jelentett - találóan utalva arra a vidékre, ahol a Bakony hegyvonulata már dombos tájjá szelídül.
A község a középkorban Ugod és Pápa várának tartozéka volt, később jelentős földbirtokos családok - így a Vázsonykői Horváth család és az Esterházyak - irányítása alatt állt. A 16. század közepén a törökök felégették a falut, amely ezt követően mintegy két évszázadra elnéptelenedett. 1741-ben a főúri család Rábapordányból telepít be színmagyar, katolikus embereket. Ez elég furcsa eljárás, hisz az egész Bakonyalját német telepesekkel népesítik be ebben az időben. Pordány is az Esterházyak birtoka, s bizonyára többen a nincstelenek közül szívesen költöztek el többféle kedvezmény ígéret után, pl: 3 évi adómentesség. A 18. század közepére Bakonyság egyutcás agrárfalu volt, termékeny határral és szerény szőlőültetvényekkel.
1771-ben a község rektora már olvasást, írást tanított. A földek jelentős része továbbra is középbirtokosok kezén volt, így sok földnélküli lakos elvándorolt - a 20. század közepére azonban a középbirtokos réteg eltűnt. Három külterületi lakóterület tartozott Bakonysághoz Csárdapuszta, Kisdémpuszta és Zámbó-tanya.
A 19. század elején Kisdémpusztát a Meszlényiek birtokolták. A Meszlényi család lánya Meszlényi Terézia Kossuth Lajos felesége volt. A csárdapusztai kápolnáról azt tartják, hogy Kossuth Lajos és Meszlényi Terézia e falak között megerősítették az 1841-ben Budapesten kötött frigyüket. 1995 óta a kápolna falán Raffai Béla szobrászművész mesterműve emlékeztet erre. Napjainkban a szépen felújított kápolna Kossuth emlékhely. A Meszlényi család tagjai köztük Kossuth Lajos apósa és anyósa a kisdémi temetőben vannak eltemetve.
A település lakossága a 19-20. század folyamán többször erősen változott; legmagasabb lélekszámát 1949-ben érte el (478 fő). Hatosztályos elemi iskolája 1948-ig működött. 1948-tól általános iskolája 8 osztállyal, 1 tanulócsoporttal. 1953-tól csak alsó tagozatos 1-4. osztállyal. A falu iskolája 1973-ig működött, ezt követően a gyermekek Bakonyszentivánra és Pápateszérre járnak.
A háború a kisközséget sem kerülte el. A gabona és vágó állat beszolgáltatás erősen sújtotta a lakosságot. 1945.01.02-án elrendelik a férfiak általános mozgósítását. Bakonyságról 1945. január 10-én bevonul 33 fő. A háború 1945. március 25-én ért véget a faluban. Gyorsan megindult az élet, az emberek dolgozni kezdtek.
Két hónap múlva megalakult a Nemzeti Bizottság, elnöke Zámbó János. A Független Kisgazdapárt lett a legerősebb párt a faluban 55 taggal. Vezetője Kis Ferenc gazdálkodó lett. 1947-ben megalakult a Kommunista Párt 12 taggal, titkára Biberál Gyula volt. A szegényebbek a Nemzeti Parasztpártba tömörültek 30 fővel, vezetőjük Kovács Lajos volt. Ők indították el a földosztást a faluban és egyénileg gazdálkodtak. 1949-ben 116 fővel megalakult a TSZ, elnöke Baranyai Ferenc lett őt Balázs Viktor követte a TSZ egyesítésig. 1960-as évek körül már jól fizető szövetkezetté fejlődött a budapesti Magnezitpari Művek lett a TSZ patronálója, segítője. Minden év augusztus 20-án munkás-paraszt találkozót rendeztek. Bakonyság községben is megalakult a helyi tanács. Elnökei: Nagy Lajos, Kovács István, Biberál Gyula, Láhner Tibor, Kiss József. A helyi tanács nagy munkája a kultúrház építése volt, amely 1966-ban készült el.
A falu a rendszerváltás után ismét fejlődésnek indult. A faluban többnyire megmaradtak a jellegzetes tornácos parasztházak, amelyeket korhűen felújítottak. Az önkormányzat nagy hangsúlyt fektet az utcák, közterületek parkosítására, virágosítására, gondozottságára. Bakonyság egy igazi kis családias közösség, jelenleg 67 ember éli itt mindennapjait. Az itt élő embereket az összetartás, nyitottság, vendégszerető barátság jellemzi.